Számvetés

Véget ért a III.SÖT7 fesztivál

Rengeteg táncművész, díjnyertes koreográfusok és felkészült táncosok, valamint az útkeresők és a trónkövetelők is részt vettek az immár hagyományosnak mondható Sissi Őszi Táncfesztiválon, melynek a Bethlen Téri Színház adott otthont.

Harmadízben került megrendezésre a budapesti Erzsébetvárosban e kortárs táncfesztivál, ami idén nagyon mélyet merített, és feltette a mércét a következő fesztiválok elé is. Hiszen egy remek kezdeményezés kapcsán, a Bethlen téren idén a kortárs vidéki táncműhelyek kaptak bemutatkozási lehetőséget. Jöttek társulatok, műhelyek Egertől Debrecenig, Miskolctól Kecskeméten át Fótig, Dunaújvárosig. Ez azért is nagy szó, mivel egynémely társulat alig egy-két éve létezik, sőt volt olyan darab, amit pár hete mutattak be először.

Le a kalappal a szervezők előtt, hogy ennyi műfajt, ennyi tehetséget és ennyi kitüntetett táncművészt sikerült megnyerniük az idei fesztiválhoz. Csak úgy tobzódott a nézősereg a színvonalasabbnál színvonalasabb produkciókban, minden este más műfajt, más látásmódot és persze más táncot láthattunk.

Olyanok voltak az esték, hogy a nagyérdemű észre sem vette, hogy a darabok nagy többsége nem ide készült, köszönhető ez a pontos szervezésnek, a hosszú próbáknak és a kiszolgáló, technikai személyzet profizmusának.

Mivel a tánc maga törékeny műfaj és erősen korhoz kötött, érdekes volt látni, ahogy a legfiatalabbak (a Fóti Népművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanulói) és a középgeneráció milyen egységes hitet vallanak, hiszen mindenek felett áll a tánc, a mozgás művészete és szeretete. Ragyogó lezárása volt a programnak a Közép Európa Táncszínház fiatal táncosai által koreografált darabok. Ez is azt mutatja, hogy igen, tovább is lehet és kell lépni a táncon, méghozzá mesterek módján tanítani, segíteni az ifjakat, koreográfusként vagy éppen rendezőként.

Remek jelmezek és díszletek, kiváló táncosok, koreográfusok és rendezők sorát fölvonultató fesztivál volt ez, mely reméljük, folytatva a hagyományt, évről évre újra látogatható lesz.

Fejes Imre

Médeia

Kedd este lépett színpadra a Miskolci Balett, mely alig másfél éves múltra tekinthet vissza: ekkor alakult meg a Miskolci Nemzeti Színház önálló balett tagozata Kozma Attila kitartó szervezőmunkájának köszönhetően. Míg a művészeti vezető maga is koreografál, teret enged fiatalabb kollégáknak is, hogy megmutathassák tudásukat. Így az előadás első részében három különféle produkciót láthattunk, három különböző koreográfus munkáját.

Az első, Feledi János munkája, a Cselekvés útján címet viselte, melynek középpontjában az elvárosiasodás állt. Szemtanúi lehettünk a vidéki emberek zónáztatásának a nagyvárosokba, az ipari centrumokba (vetítésen keresztül), ahol maga az urbanizáció az, ami kikezdi a vidéki embert. Mindez nem kevés feszültséget szít, az emberi érzelmek kiégnek, van, aki bírja az új életformát, van, aki feladja. A majdnem csupasz férfitestek is a kiszolgáltatottságra utaltak, míg a leányok fehér inge az ártatlanságukat, sebezhetőségüket mutatta, de hiába, a város mindenkit bedarál. Nagyjából hasonló témát boncolgatott a második előadás, Kulcsár Noémi Glam-úr című munkája, mely a hatalom utáni vágyról szólt, mai környezetben mutatva meg a karrier, az előrejutás, a magasabb fizetés utáni hajszát, melynek leginkább a mai fiatalok vannak kitéve, legyen az akár egy ingatlaniroda, vagy mondjuk egy multi cég. És itt már a szerelem sem számít, hiába a kedves, ha rajta keresztül is előre lehet jutni, akkor dobjuk őt is. A lényeg a látszólagos hatalom megszerzése, ami a darab végére sikerül a főszereplőnek, emberek tucatjain átgázolva állhatott fel a piramis csúcsára. A harmadik kamaradarab Pálfi Gabriella nevéhez fűződik, aki Csak lélegezz! címmel komponált egy etűdöt, ami szintén reflektál napjainkra: csak egy igaz ember van széles e vidéken, de ő más, kitűnik a tömegből.

Érdekes feldolgozásban láttuk a Miskolci Nemzeti Színház társulatának másik, immár egybefüggő produkcióját. Kozma Attila rendező-koreográfus nem Euripidész klasszikus tragédiáját vitte színre, az csak kiindulópontként szolgált. Amit láttunk, az nem tragédia volt, sokkal inkább szól a szeretetről, valamint a hit elvesztéséről és megtalálásáról, és a feltétel nélküli szerelemről. Érdekes reflexióként két Médeia is volt a színpadon, akik egymás tükörképei is lehettek akár, de szimbolizálja a két versenytársnőt is, akik ugyanazt a férfit szeretik. Ki így, ki úgy, de nagyjából hasonlóan. A darab fontos kelléke volt két egyforma vaságy, mely a történet közepébe volt beágyazva, gyakran a tánctér helyett használták az előadók. Tanulságos, szép, lírai darab volt.

Fejes Imre

Kívánságok / Médeia játék

A közönség megosztott pár gondolatot a Miskolci Balett előadásával kapcsolatban is.

Gondolatok előtte:

• - összegzés
• - megszerkesztettség
• - hatásos csendek
• - dualizmus
• - korrupció
• - találkozom a tánckarral
• - Ebbe 1956-ban nem kaptam mozijegyet, most pótolom.
• - A Feleségem Kulcsár Noémi csinálta a Glam-úrt. Ezért most is megnézem, mert szeretem.
• - Remélem jobb lesz, mint tegnap
• - fáradt vagyok
• - feltöltődöm
• - magas elvárások
• - töredezettség
• - színvonalas
• - elgondolkodtató
• - precíz
• - Végre látom a lányomat a színpadon!
• - Csak jóra számítok.
• - élvezetes
• - absztrakt
• - összhang
• - dinamika
• - lendületet várok

És utána:

• - színvonalas
• - izgalmas
• - gondolatébresztő
• - minimalista
• - popkultúra
• - konfliktus
• - konfliktus
• - személyiség
• - borzasztóan érdekes
• - élmény
• - Dinamikus, fordulatos, változatos. Nem csalódtam. :)
• - technikás
• - izgalmas
• - király
• - rendezetlenség
• - őrület
• - kemény munka a háttérben
• - kreatív
• - Az első részben szükségtelen, gyenge videó vetítések.

A válaszokat köszönjük Tamásnak, Lilinek, Pekinek, Reginának, Magdinak, Tokai Lászlónak, A. B.-nek, Dorotinak, Gombos Dezsőnek, Erikának, Csere Zoltánnak, sósperecnek, Zsuzsának, Cintinek és Margitnak.