2014. december 4., csütörtök

Végtelen szerelem

Palcsó Nóra, a Közép-Európa Táncszínház egyik vezető táncosa, önálló darabbal készült, Függés címmel, melyet szeptember 27-én mutattak be a társulat otthonának is helyt adó Bethlen Téri Színházban és most a SÖT7 záró programja volt, a Polaritásaim című darabbal együtt.

Három szereplő. Három táncos. Három szerelem. A szerelem, a féltékenység visszatérő ikonjai a kortárs táncnak, de ezúttal egy izgalmas, mélyenszántó koreográfiát aki megmérettette magát koreográfusként és az egyik főszereplőként is.

Semmi manír, semmi díszlet, csak maga a tiszta fehérségtől ragyogó valóság. A való élet. Két férfi küzd egy nő szerelméért, a tudatért, hogy csak az övé legyen szíve hölgye. Nehéz és fajsúlyos, drámai. A nő szinte „csak” mellékszereplő, a dráma a két férfi versengésében van. Ők küzdenek, hol a lányért, hol pedig egymás ellen, hol pedig saját magukért. Többrétegű az értelmezés, akár kakasviadalnak is mondhatnánk, ha nem lennének benne utalások a két férfi korábbi barátságára. Mindenki fehérben van, ellenpontozva a két férfi szereplőt: az egyiken ing van, a másikon nadrág. Frigy Ádám nagyot vállat, hiszen ezen az esten két darabban is szerepelt, ő volt egy szál ingben, míg Karlik József félmeztelenül, egy nadrágban táncolta végig az előadást. Test a testhez nem simult, csak fogások voltak, érzékeny érintések és a „Függés” mely áthatja az egész előadást. Ki függ kitől és miért? Kiemelkedő volt Karlik egyszemélyes „tánc a táncban” néptánca, az elkeseredett földesúr vagy a csalódott szerelmes, aki magánszámában megmutatta, hogy képes felülemelkedni, ha kell, de tud és képes szeretni is.

Fejes Imre

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése