Palcsó Nóra, a Közép-Európa Táncszínház egyik vezető
táncosa, önálló darabbal készült, Függés címmel, melyet szeptember 27-én mutattak
be a társulat otthonának is helyt adó Bethlen Téri Színházban és most a SÖT7
záró programja volt, a Polaritásaim című darabbal együtt.
Három szereplő. Három táncos. Három szerelem. A szerelem, a
féltékenység visszatérő ikonjai a kortárs táncnak, de ezúttal egy izgalmas,
mélyenszántó koreográfiát aki megmérettette magát koreográfusként és az egyik
főszereplőként is.
Semmi manír, semmi díszlet, csak maga a tiszta fehérségtől
ragyogó valóság. A való élet. Két férfi küzd egy nő szerelméért, a tudatért,
hogy csak az övé legyen szíve hölgye. Nehéz és fajsúlyos, drámai. A nő szinte „csak”
mellékszereplő, a dráma a két férfi versengésében van. Ők küzdenek, hol a
lányért, hol pedig egymás ellen, hol pedig saját magukért. Többrétegű az
értelmezés, akár kakasviadalnak is mondhatnánk, ha nem lennének benne utalások
a két férfi korábbi barátságára. Mindenki fehérben van, ellenpontozva a két
férfi szereplőt: az egyiken ing van, a másikon nadrág. Frigy Ádám nagyot
vállat, hiszen ezen az esten két darabban is szerepelt, ő volt egy szál ingben,
míg Karlik József félmeztelenül, egy nadrágban táncolta végig az előadást. Test
a testhez nem simult, csak fogások voltak, érzékeny érintések és a „Függés”
mely áthatja az egész előadást. Ki függ kitől és miért? Kiemelkedő volt Karlik egyszemélyes
„tánc a táncban” néptánca, az elkeseredett földesúr vagy a csalódott szerelmes,
aki magánszámában megmutatta, hogy képes felülemelkedni, ha kell, de tud és
képes szeretni is.
Fejes Imre
Fejes Imre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése