A Közép-Európa Táncszínház fiatal táncosa, Frigy Ádám
ezúttal koreográfusként mutatkozott be Polaritásaim című saját darabjával a társulatnak
anyaotthont biztosító Bethlen Téri Színházban.
Színház a színházban, tánc a táncban. Ritka, egyedülálló
produkciót hozott létre Frigy Ádám és Mádi László. Különleges kezdéssel
fogadták a nézőket a művészek. Összeguborodva félmeztelenül feküdtek a
színpadon, míg mindenki elfoglalta a helyét. Lassú patakfolyás a hangszórókból,
minimál (vetített) zöld mező a fehér háttér előtt. A díszlet akár Tokió egy lakásában,
egy elhagyott téren vagy egy mezőn is lehetne, de egyértelműen Japánt idézi. A
táncosok ismerkednek egymással, majd finoman harcolnak, pont annyira finoman,
hogy ne bántsák egymást. De a harcművészet nem csak itt jelenik meg, hanem a
vásznon is. Ugyanis előre felvett koreográfiát látunk, míg a művészek csak mímelnek
a színpadon, az előre felvett harcművészeti és tánckoreográfiákat vetítik a
háttérben. Csak árnyképeket látunk, de azok nagyon szépek és a koreográfia is
izgalmas. Közben elöl zajlik az előadás másik része. Szabad asszociáció. 2 fiú,
akik formabontó módon bukósisakban adják elő a darabot. Lehetne ez maszk, de az
már nem illik a modern tánchoz. A bukósisak jelképezi azt, hogy nem tudjuk, ki
van mögötte. Bárki lehet. Az előadás végén a központi fehér fény vörössé
változik. Ez sok mindent jelenthet, dühöt, szerelmet, vért is szimbolizálhat. Testvériség?
Barátság? Viszály? Szerelem? Erről is szól a Polaritásaim.
Fejes Imre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése