Nagy reményekkel vártam a Kecskeméti City Balett produkcióját, egy lendületes, fiatal energiákat árasztó, határokat feszegető előadást, a fiatalokra jellemző- a régit megújítani szándékozó, újszerű gondolatokkal.
A reményeimet sajnos nem tudta e nemrégiben alakult társulat maradéktalanul megvalósítani.
Úgy látom, hogy nagyon törekedtek egy sajátos szín és formavilág megteremtésére és a külsőségek annyira hangsúlyossá váltak, hogy a látványt nem sikerült kellően tartalommal megtölteni. A harsány színek a néző számára állandó koncentrálást igényeltek és a rendkívül dinamikus táncfigurák, folyamatos hőfokon égették a nézők figyelmét.
Ennek a felfokozottságnak nem volt fokozatossága, ezért az előadás vége szinte villámcsapásként érte a nézőt, nem volt érzékelhető a fokozás feloldása. Történetiségében a páros kapcsolódásból, melynek motívuma a szerelem volt, a nemek különválása és a női és férfi szerepekben rejtőző konfliktusábrázolás után, a cselekmény eljutott az arctalan egyénig. Aki a tömegből megpróbálta elkülöníteni magát, karakterét hangsúlyozva.
Saját gyermekeimen és a környeztemben lévő fiatalokon gyakran tapasztalom, hogy görcsösen próbálkoznak egyéniségnek látszani, miközben ambivalens módon nem koncentrálnak eléggé személyiségük sajátosságaira. Ezt a paradoxont éreztem a társulat munkájában.
Sok sikert kívánok a további munkáikhoz!
matera70
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése