2014. november 18., kedd

Ötödik

Talmi világban élünk. A reklámokban mindenki boldog, mindig mindenki mosolyog. De a film pereg tovább és az élet nem teljesen olyan, mint amit belénk próbálnak sulykolni. Vajon van-e kiút? El lehet-e menekülni? Van-e új, szebb, normálisabb élet annál, amit az érdekemberek, a megjátszósok, a hazugok, a megtévesztők próbálnak elhitetni velünk. A carussel csak forog, a benne lévők olyan hamisak, mint a vidámparkban minden, de lehet ez egy zenélő doboz a saját bábjaival. Ezek azok a világok, amikből szinte lehetetlen kitörni, ám van, aki megpróbálja, több-kevesebb sikerrel képes legyőzni az álságosokat, akik a szőnyeg alá söprik a problémákat, és mindennek csak a jó oldalát mutatják. Mi történik akkor, amikor nyilvánosan éljük életünket, sikerül-e betagozódni a talmi világba, vagy otthon, a zárt ajtók mögött ki tudunk nyílni, úgy élve az életünket, ahogy valóban szeretnénk?
Érdekes kezdeményezést láttunk az alig egy éves Kecskemét City Balett-Badora társulat előadásában, mely mind formanyelvében, mind pedig látványelemeiben, különleges jelmezeiben és maximálisan a zenében, a külônleges zeneiségben nyilvánult meg. A modern zenében (Max Richter) időnként felbukkan a klasszikus Vivaldi mű (A négy évszak) egy-egy, leginkább expresszív részlete is.
Formabontó, mély benyomást hagyó előadásban volt része a közönségnek a SÖT7 fesztivál „Az ötödik” című előadását nézve.

Fejes Imre

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése