Médeia

Kedd este lépett színpadra a Miskolci Balett, mely alig másfél éves múltra tekinthet vissza: ekkor alakult meg a Miskolci Nemzeti Színház önálló balett tagozata Kozma Attila kitartó szervezőmunkájának köszönhetően. Míg a művészeti vezető maga is koreografál, teret enged fiatalabb kollégáknak is, hogy megmutathassák tudásukat. Így az előadás első részében három különféle produkciót láthattunk, három különböző koreográfus munkáját.

Az első, Feledi János munkája, a Cselekvés útján címet viselte, melynek középpontjában az elvárosiasodás állt. Szemtanúi lehettünk a vidéki emberek zónáztatásának a nagyvárosokba, az ipari centrumokba (vetítésen keresztül), ahol maga az urbanizáció az, ami kikezdi a vidéki embert. Mindez nem kevés feszültséget szít, az emberi érzelmek kiégnek, van, aki bírja az új életformát, van, aki feladja. A majdnem csupasz férfitestek is a kiszolgáltatottságra utaltak, míg a leányok fehér inge az ártatlanságukat, sebezhetőségüket mutatta, de hiába, a város mindenkit bedarál. Nagyjából hasonló témát boncolgatott a második előadás, Kulcsár Noémi Glam-úr című munkája, mely a hatalom utáni vágyról szólt, mai környezetben mutatva meg a karrier, az előrejutás, a magasabb fizetés utáni hajszát, melynek leginkább a mai fiatalok vannak kitéve, legyen az akár egy ingatlaniroda, vagy mondjuk egy multi cég. És itt már a szerelem sem számít, hiába a kedves, ha rajta keresztül is előre lehet jutni, akkor dobjuk őt is. A lényeg a látszólagos hatalom megszerzése, ami a darab végére sikerül a főszereplőnek, emberek tucatjain átgázolva állhatott fel a piramis csúcsára. A harmadik kamaradarab Pálfi Gabriella nevéhez fűződik, aki Csak lélegezz! címmel komponált egy etűdöt, ami szintén reflektál napjainkra: csak egy igaz ember van széles e vidéken, de ő más, kitűnik a tömegből.

Érdekes feldolgozásban láttuk a Miskolci Nemzeti Színház társulatának másik, immár egybefüggő produkcióját. Kozma Attila rendező-koreográfus nem Euripidész klasszikus tragédiáját vitte színre, az csak kiindulópontként szolgált. Amit láttunk, az nem tragédia volt, sokkal inkább szól a szeretetről, valamint a hit elvesztéséről és megtalálásáról, és a feltétel nélküli szerelemről. Érdekes reflexióként két Médeia is volt a színpadon, akik egymás tükörképei is lehettek akár, de szimbolizálja a két versenytársnőt is, akik ugyanazt a férfit szeretik. Ki így, ki úgy, de nagyjából hasonlóan. A darab fontos kelléke volt két egyforma vaságy, mely a történet közepébe volt beágyazva, gyakran a tánctér helyett használták az előadók. Tanulságos, szép, lírai darab volt.

Fejes Imre