Első Clickre

A stílus- és műfaji keveredések, fúziók korában nehéz újszerűt mutatni a táncszínpadon, az Ujszászi Dorottya által kidolgozott CONSLA mégis rég tapasztalt frissességgel robbant be a Bethlen Téri Színházba. A koreográfusnő nehéz helyzet elé állította saját magát, hiszen kevés az olyan táncos – rajta kívül -, aki a CONSLA-t alkotó mindhárom stílusban: salsában, kortárs táncban és kontakt improvizációban egyaránt jártas. És bár ezen stílusok egyike sem sajátítható el egy rövid próbafolyamat alatt, az első egész estés CONSLA előadásban, a Clickben mégis minden nagyon a helyén van. Ez persze a koreográfus mellett a KET remek táncosainak is köszönhető, akik nem csak technikai tudásukkal, de szemmel látható lelkesedésükkel is hozzájárultak a vállalkozás sikeréhez.

Mivel egy társas táncra erőteljesen építő stílusról van szó, kézenfekvő tehát, hogy a Click elsősorban a párkapcsolatokról mesél. Külön izgalmassá teszi a témát a latinos temperamentum, így néha igazi ereszd el a hajamat-hangulat kerekedik a színpadon. Négy lány és három fiú táncol, így elkerülhetetlen, hogy valaki mindig egyedül maradjon. De vajon ki hogyan viseli az egyedüllétet? És hogy működik a dinamika a különböző párok között? Egy lány nem veszi észre, hogy folyton ő a fölösleges harmadik; egy másik inkább elvonul, ha nincs partnere. Egy fiú meg akar hódítani minden lányt, a másik inkább eltaszítja őket. Mind a salsa, mind a kontakt improvizáció olyan stílusok, amelyek eredendően nem kötött koreográfiákkal operálnak, és bár a színpadon már fixált mozdulatsorokat látunk, valamit mégis sikerült átmenteni az improvizatív jellegből – az érzelmek őszinték, a pillantásoknak, a reakcióknak, a mozdulatoknak valódi tétje van.

Ruhákat látunk mindenfelé: ingek kapaszkodnak össze a színpad felett kifeszítve, oldalt pedig kezdetben pedánsan vállfára akasztott öltözékek sorakoznak. Az öltözések és vetkőzések nem csak ruhacserét jelentenek, de szimbolikus jelentőségük is van: a ruhák jelmezekké válnak, amiket magunkra öltünk a mindennapi életben, vagy éppen másokra próbálunk ráerőltetni. Hargitai Mariannt és Kovács Pétert összeláncolja két összecsomózott felsőrész, később a ruhákkal megdobált lány képe viszont már fájdalmas szakítást idéz. Ahogy eluralkodik a fiesta-hangulat, úgy hever a földön vagy röpköd a levegőben egyre több ruhadarab.

A Clickben a maroknyi táncos csapat minden tagja saját karaktert kap, és mindenkinek lehetősége van szólóban is előtérbe kerülni. A darab showmanje, Ivanov Gábor kakaskodó magánszáma alatt már felszabadultan nevetünk az előadás vége felé, de Ujszászi Dorottya nem ezzel az érzéssel enged el minket. Our love is easy, vagyis könnyű a szerelmünk, énekli a színpadon az utolsó jelenet alatt Újvári Péter, és hangja a szívünkbe markol, hiszen az előző egy óra minden derűje és játékossága ellenére pontosan arról szólt, hogy a szerelem mennyire nem könnyű.

Biztos vagyok benne, hogy nem én voltam az egyetlen a színházteremben, aki első Clickre beleszeretett a CONSLA-ba – izgatottan várjuk a folytatást!

Megyeri Léna