2014. november 17., hétfő

Fejes Imre a Verslábakról


Felkavaró és drámai pillanatokat is mutatott a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház, a SÖT7 fesztivál nyitóelőadásában, ahol élet és halál ugyanolyan egységet alkotott, mint a szerelem, a féltékenység, az elhagyatottság vagy a magány. Nem egyszerű táncjáték a Verslábak című előadás, hiszen a tánc, a hagyományos, narratív színházzal kombinálva, mintegy kiegészítve a műfajokat, egyként éltek, hatottak és jelentek meg a színpadon. A zene sem szokványos volt, hol megzenésített verseket, hol pedig önálló, szívbemarkoló dalokat hallottunk, amire vagy a táncosok adtak elő jeleneteket, vagy pedig a darabban szereplő színészek reflektáltak vagy éppen kapcsolódtak bele. Volt  politikai mondanivaló is, például a besúgókról, a frontra küldött kiskatonák egymásra utaltságáról, a bebörtönzöttek ártatlanságáról, vagy az örök dilemmáról, a férfi-női kapcsolatról. A darab kezdete és vége adta meg az ívet, ahogy csupaszon és ártatlanul kezdték a táncosok az előadást, úgy is fejezték be, miközben többször is átöltöztek. Nem megszokott, elgondolkodtató előadást láttunk.


Fejes Imre

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése