Felkavaró és drámai pillanatokat is mutatott a Dunaújvárosi Bartók
Táncszínház, a SÖT7 fesztivál nyitóelőadásában, ahol élet és halál ugyanolyan
egységet alkotott, mint a szerelem, a féltékenység, az elhagyatottság vagy a
magány. Nem egyszerű táncjáték a Verslábak című előadás, hiszen a tánc, a
hagyományos, narratív színházzal kombinálva, mintegy kiegészítve a műfajokat,
egyként éltek, hatottak és jelentek meg a színpadon. A zene sem szokványos
volt, hol megzenésített verseket, hol pedig önálló, szívbemarkoló dalokat
hallottunk, amire vagy a táncosok adtak elő jeleneteket, vagy pedig a darabban szereplő
színészek reflektáltak vagy éppen kapcsolódtak bele. Volt politikai
mondanivaló is, például a besúgókról, a frontra küldött kiskatonák egymásra utaltságáról,
a bebörtönzöttek ártatlanságáról, vagy az örök dilemmáról, a férfi-női
kapcsolatról. A darab kezdete és vége adta meg az ívet, ahogy csupaszon és
ártatlanul kezdték a táncosok az előadást, úgy is fejezték be, miközben
többször is átöltöztek. Nem megszokott, elgondolkodtató előadást láttunk.
Fejes Imre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése