Az Andaxínház és az Aradi Kamaraszínház koprodukciója
Az utolsó tangó Párizsban – Bertolucci motívumok.
Találkozás nélküli rítustánc.
Két önmagától menekülő emberről szól. Rejtőzködnek. A nő is fél, a férfi is fél, hiszen a másik kihasználhatja törékenységét, sebezhetőségét. Ennélfogva nem teremtenek köteléket egymással, mert az előrevetített veszteség miatt félnek a kötelékteremtéstől. Nem érik el egymást. A férfi és a női szóló önmaga mélységeibe merészkedik.
Rejtett törésvonalak mentén olyan rituálékat próbálnak felidézni, amelyekkel kifejezhetik identitásukat. A védtelenség vállalása. Megmutatni a rejtőzködőt. Önintimitások. Ritka pillanatokban, a szobánk közös terében és a másik jelenlétében más módon és mélyebben tapasztalhatjuk meg magunkat.
A Nő a Férfit érzékeli a Férfi jelenlétében.
A Férfi a Nőt érzékeli a Nő jelenlétében.
A Nő: Góbi Rita
A Férfi: Grecsó Zoltán
Zene: Ágoston Béla, Szegő Dávid
Fényterv: Payer Ferenc
Koreográfia, rendezés: Zsalakovics Anikó
Együttműködő partner: Bethlen Téri Színház, Aradi Kamaraszínház
Fotó: Dusa Gábor
Az előadás a legjobb színpadi zene díját kapta a Nagybányán megrendezett ATELIER 2012 - XX. Nemzetközi Műhely Színházi Fesztiválon.
További jelölések: Legjobb női főszereplő – Góbi Rita / Legjobb koreográfia – Zsalakovics Anikó
Az Andaxínház 1991-ben alakult. A különböző művészeti ágak egymásba kapcsolódásának lehetőségeit vizsgálják. Fő irányvonaluk, hogy egy olyan komplex színházi formanyelven szólaljanak meg, amelyben az irodalmi szöveg mellett a tánc, a mozgás, a zene és az erőteljes vizuális hatások is ugyanolyan hangsúlyt kapjanak, ezzel egy újfajta művészeti egységet teremtve meg. Előadásaikban feszült atmoszférát teremtenek, fontos szerepet kap az intenzitás, a jelenlét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése